HÍrek

2023. március 19.

PULITZER 29.

Ma délelőtt huszonkilencedik alkalommal adták át a kitüntetést a budai Remíz Étteremben. Idén Közéleti Újságírás kategóriában Gulyás Mártonnak ítélték a hazai sajtó talán legrangosabb elismerését.
Életmű kategóriában emlékdíjat kapott Keleti Éva Kossuth-díjas, Balázs Béla-díjas fotográfus, érdemes és kiváló művész, továbbá Martin József Táncsics Mihály-díjas újságíró, lapszerkesztő, a Magyar Köztársasági Érdemrend kitüntetettje, főiskolai tanár.

Idézet Kepes András kuratóriumi elnök köszöntőjéből:   

„A Pulitzer-emlékdíj átadása évek óta jó alkalom, hogy elgondolkodjunk a szakmánkról, amely az utóbbi időben alapos változásokon ment keresztül. Új felületek, új műfajok születtek, átrendeződtek az olvasói, hallgatói, nézői preferenciák, miközben a sajtó hitele zuhanórepülésben van.  

A sajtó hitelvesztése, persze nem új jelenség. A rendszerváltás idején a magyarországi nyomtatott és elektronikus média presztízse 100 pontos skálán még 73-75 pont volt, a kétezres évek elején a felmérésben résztvevőknek már csak 44%-a bízott kisebb-nagyobb mértékben a médiában, a sajtó hitelét célzó legfrissebb kutatás, az Ipsos Global 2022-es nemzetközi vizsgálata szerint pedig a magyar lakosságnak már csupán 9%-a bízik feltétel nélkül a médiában, 64% egyáltalán nem. Ezzel az adattal, a felmérésben részvevő 29 ország közül hazánk az utolsó helyen áll. 

A nemzetközi felmérésben részt vettek véleményének őszinteségét némiképp árnyalja, hogy a média hitelességi rangsort Kína, Szaúd-Arábia és India vezeti. Ami engem arra emlékeztet, hogy a 80-as években, amikor a TV-ben még tetszési indexet is mértek, az év legkedveltebb műsora Losonczy Pál, az elnöki tanács elnökének újévi beszéde volt. 

A média az utóbbi években, a szakmai megközelítés helyett, ismét beszorult a politikai térbe. A jelenlegi környezetre jellemző a mondat, ami a közelmúltban Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója szájából az MCC médiakonferenciáján hangzott el. Idézem: „...aki uralja egy adott ország médiáját, az uralja annak az országnak a gondolkodását és azon keresztül az országot”. 

Ez sem új gondolat. A történelem során – az ókortól napjainkig – kimutatható két alapvetően különböző nézet. Az egyik, a politikus megközelítés, amely – politikai oldaltól függetlenül – úgy gondolja, hogy a tudomány, a kultúra, az oktatás és a média célja a fennálló hatalom, illetve egy általuk elképzelt politikai-társadalmi modell igazolása. 

A másik pedig, amelyik a tudományt, a művészetet, az oktatást, a sajtót a valóság megismerésének tekinti, és az a meggyőződése, hogy az embereknek joguk van ahhoz, hogy hiteles tudás és információk birtokában, szabadon dönthessenek a sorsukról.  

A Joseph Pulitzer-emlékdíj Alapítvány szemléletéhez ez utóbbi nézet áll közel, miközben – sovány vigasz – a politikusok a különféle szakmák presztízsének listáján az utolsó helyen állnak.  

Az orosz-ukrán háború médiareprezentációja sűrítetten tükrözi, hogy a hírek a valóság tényszerű bemutatása helyett gyakran a politikai érdekek mentén születnek. Felmérések bizonyítják, hogy az ilyen információk csak a saját buborékjukban tűnnek hitelesnek, a többség számára pedig azt sugallják, hogy mindenki hazudik. 

Ez a gyakran tudatosan alakított médiaköd – ahol újabban a közösségi média, a FB, a TikTok, az Instagram, sőt sufniszájtok és robotok is részt vesznek a hírcserében –, szintén nem erősíti a média iránti bizalmat. 

Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen végletekig megosztott és eltorzult környezetben milyen szempontok alapján lehet eldönteni, ki érdemes a Joseph Pulitzer-emlékdíjra? 

Nos, mi úgy gondoljuk, hogy a tények tisztelete, a kiegyensúlyozottság, a magas minőség, a szakmai és emberi tisztesség továbbra is az egyetlen elfogadható értékrend a minőségi médiában. Ezek voltak döntéseink szempontjai. 

Külön öröm, hogy az idei díjazottjaink egyaránt képviselik a média hagyományos területeit, a fotót, a nyomtatott sajtót és az egyik legújabb elektronikus műfajt. Személyükben pedig egyszerre köszönthetjük a szakma elismert mestereit és a fiatal generáció egyik meghatározó képviselőjét.”